A szénhidrátokkal kapcsolatban folyamatos harcok dúlnak a médiában, a egyes szakemberek között és ezzel együtt persze mindenki fejében. Kinek jó? Kinek nem? Melyiket szabad enni és melyik az abszolút tiltólistás? Tényleg már a növénytermesztésbe fogó őseink óta mérgezzük magunkat? Ebben a posztban az ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkat szeretnénk megosztani veletek. Érdemes hozzáfűzni, hogy ez nem csak a mi hozzáállásunk, hanem a hazai szakmai állásfoglalás is egyben.
Először is röviden (a teljesség igénye nélkül) összefoglalnánk nektek, miért is fontosak táplálkozás élettani szempontból a szénhidrátok. Táplálkozási szempontból két nagy csoportjukat különböztetjük meg. Ezek az emészthető és nem emészthető szénhidrátok. Előbbi csoportba tartoznak az egyszerű szénhidrátok (cukrok) és az összetett szénhidrátok, míg a nem emészthető csoportot a rostok képezik.
Az egyszerű szénhidrátok mindegyikéről elmondható, hogy édes ízű, gyors felszívódású vegyületek. Ide tartozik a szőlőcukor, gyümölcscukor, tejcukor, répacukor. A szervezet számára ezek a vegyületek azonnali energia szolgáltatók. Az összetett szénhidrátok lassabban felszívódó, nem édes vegyületek, amik több cukormolekula összekapcsolódásával keletkeztek. Nehezebben bomlanak le, így lassabban szolgáltatnak energiát szervezetünk számára. A keményítő, cellulóz és glikogén tartoznak ebben a vegyületcsoportba.
Az élelmi rostok: a táplálékban lévő nem emészthető komplex szénhidrátok, amelyek az emésztőenzimek hatásával szemben ellenállóak. A vastagbél baktériumai részlegesen bontják ugyan a rostokat, de ezek a poliszacharidok gyakorlatilag alig hasznosulnak.
Élettani hatásuk szerteágazó: