Ha azt mondjuk napló, a legtöbbünknek eszébe jutnak azok a próbálkozások, amiket kamasz korunkban ejtettünk, hogy világmegváltó gondolatainkat papírra vessük. Persze, sokan vannak azok is, akik ezt a szokást megőrzik és napjaikat, gondolataikat, vágyaikat összegyűjtik írásos formában naplójukban. Ennek része lehet a táplálkozási napló is, de természetesen mint önálló és FONTOS "termék" is megállja a helyét. Kedd révén a fogyni vágyók napja van (legalábbis itt nálunk), de ez a bejegyzés nem csak nekik szól. Ma megtudhatjátok, hogy egy ilyen egyszerű iromány mire is jó Nektek és Nekünk, dietetikusoknak.
Először is azzal kezdenénk, hogy mit jelent számunkra egy táplálkozási napló és nem csak a fogyókúrázók "kiváltsága". Ha valaki járt már dietetikusnál, akkor már az első beszélgetés alkalmával szembesült vele, hogy naplót vezetni célszerű. Ez az a dolog, amiből ténylegesen le tudjuk szűrni a hozzánk fordulók táplálkozási szokásait és valós képet kaphatunk arról, mit kellene változtatnia és mi az az elem a táplálkozásában, ami jó. Ehhez azonban fontos, hogy a táplálkozási naplót ŐSZINTÉN vezesse mindenki. Ez a napló nem arra szolgál, hogy mi bárkit bármiért számon kérjünk. Ez egy tükör annak, aki készíti, nekünk pedig a munkánk alapja ahhoz, hogy a napló készítője végül egy korrekt és számára minden szempontból megfelelő étrenddel, táplálkozási tervvel térjen haza.
Egy megfelelően vezetett napló tartalmaz minden elfogyasztott ételt és italt, beleértve a napközben elfogyasztott nassolni valókat, üdítőket. Szerencsés az is, ha tudjuk, mit mikor fogyasztott az illető, de ha már a két étkezés eltelt idő fel van tüntetve és a napszakot tudjuk, az is elegendő a napló megfelelő elemzéséhez. Amit viszont nem tudunk nélkülözni (hiszen enélkül bajos számolni bármit is), azok a mennyiségek. Természetesen nem arra szeretnénk mindenkit kérni, hogy zsebében egy mérleggel mászkáljon, ha táplálkozási naplót készít. Minden ételnek van egy fogyasztási egysége, pl. egy szeletelt kenyér, egy darab paradicsom stb. Ez már jó kiindulási alap nekünk és könnyen vezethető is. Ehhez már csak annyit illik hozzáírni, hogy az említett kenyér egy,két vagy háromujjnyi vastag-e és a darab paradicsom koktélparadicsom méretben értendő vagy egy közepes darabról van-e szó. Ebből már könnyedén tudunk tényleges súlyokra következtetni, melyből aztán kirajzolódik (vagyis számolódik) a valós kép egy adott személy táplálkozásáról.
Kicsivel bonyolultabb a helyzet a főtt ételek terén. Ha valaki otthon elkészített ételt fogyaszt, akkor azt a receptúrájával együtt érdemes feltüntetni, hiszen tudjuk: ahány ház, annyi szokás. Nincs két egyforma recept, így hiába találkozunk számos variációjával pl. egy rakott kelkáposztának, mindig olvasunk újdonságokat. És gondoljuk csak végig... Nem mindegy, hogy az a bizonyos káposzta pl. szalonnával lett-e pluszba ízesítve, van-e a tetején sajt (és milyen) stb. Ha már a főtt ételeknél járunk. Ugyan meggyőződésünk, hogy negatívumokkal még példa szinten sem érdemes foglalkozni,de egy számomra meglepő és kissé mulatságos ellenpéldával szeretnék előrukkolni. A minap egy olyan táplálkozási napló akadt a kezembe, melyben az elszántság nagyon látszott, de sajnos a kellő tájékozottságot hiányzott. Ebben az esetben a kezelőorvos kérte a napló vezetését. Nem csak a mi vesszőparipánk! :) Így a beteg szorgosan vezetett egy hónapos intervallumot felölelő naplóját gyakorlatilag tipp-mix szerűen sikerült csupán kibogozni. (Ez ugye a helytállóságát is erősen megkérdőjelezi.) Hol volt a hiba? Több helyen olvastam azt, hogy szendvics. Na igen ám, de milyen? Mi van benne? Milyen pékáruból készült? Aztán a kedvenc "bakik" egyike a főétkezéseknél fordult elő. Az, hogy valaki feltünteti, hogy 3 dl levest fogyasztott, nagyon jó. Leveseket így érdemes megadni egyébként. A kérdés viszont itt is, milyen leves? Gulyás vagy zöldség? Nem mindegy! És ezt követően jöttek az igazán érdekes elemezni valók. 3 dl burgonyás tészta, 4 dl tarhonya stb. Szerintem dietetikus legyen a talpán, aki valaha is kimérte már a tésztafélék, pörköltek és tokányok mennyiségét dl mennyiségben. De ha "praktizál" is ilyen kolléga...Ki az, aki otthon ezeket az ételeket így tartja számon?? Hangsúlyoznám, itt nem a beteget akarom hibáztatni. Kellő tájékozottság mellett valószínűleg nem így jelentek volna meg az elfogyasztott ételek. Ez viszont hiányzott. Mindezt csupán azért tartottam fontosnak elmesélni, hogy mindenki lássa maga előtt, miért kell erről beszélni, miért érdemes dietetikussal konzultálva táplálkozási naplót vezetni.
Bizonyára már ebből a pár sorból is kiderült, hogy táplálkozási naplót vezetni azért nem is olyan egyszerű feladat. Ezt azonban nem is állítottuk. Meggyőződésünk, hogy aki kellően elhivatott ahhoz, hogy fogyni akarjon vagy gyógyulni, annak ezt az "áldozatot" nem nehéz meghozni. Aki viszont ezen nehézségek láttán elbizonytalanodott, üljön le és mérlegeljen! Sokak esetében sajnos itt bukik el a dolog, pedig mint azt már több írásunkban bebizonyítottuk, a kellő elszántság és öntudat hiányában nagyon nehéz célokat elérni.
Most jöjjön az, hogy mire jó a pontosan vezetett táplálkozási napló annak, aki mindezt gondosan készíti! Sokszor a nap folyamán nem gondolunk arra, hogy mit, mikor és leginkább mennyit eszünk. Ha viszont mindezt a nap folyamán tudatosan figyelnünk kell vagy a nap végén összeszedni gondolatainkban, mit ettünk, meglepő lehet az eredmény. Sokan ekkor döbbennek csak rá, hogy tulajdonképpen alig ettek aznap vagy a sok gyors "bekapok valamit" típusú étkezésből akár két napra is elegendő táplálékot vettek magukhoz. Ez tehát egy nagyon jó tükör, akkor, ha mindent leírunk benne. Fontos tudatosítani, hogy ezt az irományt tulajdonképpen saját magának írja mindenki. Így tud javítani a hibákon, így tud megfelelő segítséget kérni és így segíti magát a változtatások kivitelezésében.
Említettük, hogy a naplót szerencsére most már sok esetben a kezelőorvosok is kérik a betegektől és különösen a fogyni vágyóktól. Fogyni nehéz és beismerni, hogy erre szükség van az egésznek az alapja és egyben a legnagyobb buktatója is. Éppen ezt szolgálja egy gondosan vezetett napló.
Mivel elvünk, hogy a test és a lélek szorosan összefügg és külön kezelgetni nem a legjobb megoldás, így arra sarkallnánk mindenkit, aki belevág egy táplálkozási napló vezetésébe, hogy az ételekkel kapcsolatos érzéseit (legyen az bűntudat vagy öröm) ugyanúgy jegyezze fel, mint magukat az ételeket. Ez is fontos a fejlődéshez, nagyon jó tükör ahhoz, hogy lássuk miért eszünk vagy nem eszünk, milyen a táplálkozásunkhoz fűződő viszonyunk.
Reméljük, hogy ezzel az írással egy kicsit sikerült segítenünk abban, hogy az igazán elszántak tökéletesíthessék a naplójuk vezetésének rendszerét és bízunk benne, hogy a kételkedők szeme is felnyílt legalább egy bejegyzés erejéig. :)
Ha tetszettek a fent olvasottak, látogass el weboldalunkra, vagy csatlakozz FB csoportunkhoz, ahol minden nap friss írásokkal és ajánlókkal várunk.
Zsanett