Vendégszerzőnk, Himer Csilla pénzpedagógus korábbi cikkében már írt a zsebpénz evolúciójáról. Megtudhattuk, hogy a zsebpénz milyen átalakuláson megy át, amíg a gyerekünk felnő. Sok esetben nem is azzal van a baj, hogy ezeket a válfajokat nem alkalmazzák a szülők, hanem azzal, hogy nem jól. A legújabb cikkben arra kapunk tippeket a szakértőtől, hogyan kell az ajándékpénzeket jól használni a pénzügyi nevelésben – amelyhez kiváló “gyakrolóterepet” szolgáltatnak a rohamosan közelgő ünnepek.
Perselypénz
Ahogyan arról korábban már volt szó, a perselypénz nem más, mint az ajándékba adott pénz, amit jellemzően már ovis korban elkezdenek gyűjteni a gyerekek. Többnyire perselyben gyűjtik, innen a név.
Természetesen nemcsak ajándékba kapott pénzek gyűlhetnek így a perselyben: sok szülő például előszeretettel adja oda a gyereknek a pénztárcájában csörgő aprót is, hadd gyűjtsön a gyerek. (Ez utóbbival kapcsolatban vannak fenntartásaim: csak úgy, a semmire fel sosem adnék pénzt a gyerekemnek. Így sosem fogja értékelni a pénzt. És ez jusson majd eszedbe, amikor kamasz gyereked esetén esetleg arra panaszkodsz, hogy nem ismeri a pénz értékét.)
Valamit azonban minden szülőnek tudnia kell: a gyerek ilyenkor még nem a pénzt gyűjti, hanem valamit. A gyerek ennyi idősen még nem elsősorban a takarékoskodás miatt gyűjt, hanem a gyűjtés kedvéért. (Mint a matricákat.) Hogy ez pont a pénz, az még büszkébbé teszi a gyereket, hiszen pénzt gyűjteni olyan “felnőttes” dolog. (És melyik gyerek ne akarna megfelelni a szüleinek? Ezért utánoznak minket.)
Vagyis adva van némi pénz, amit némileg rendszertelenül kap a gyerek, és adott a lehetőség, hogy ezzel kezdjünk valamit a gyerek pénzügyi nevelésében. Hát kezdjünk neki!
Hogyan használjuk a perselypénzt a gyerekek pénzügyi nevelésében?
Ha már gyűjt a gyerek, akkor két dolgot kell megtennünk:
- hagyni, hogy a gyerek is érezze, ez a pénz az övé
- célt állítani elé, amire gyűjthet
Ennek egyik oka, hogy sosem jó, ha a takarékoskodás csak l’art pour l’art módon, csakis a takarékoskodás, pontosabban a pénz kedvéért történik. (Ez nem tévesztendő össze a biztonsági tartalék gyűjtésével. Ez viszont egy 5-7 éves gyereknél még nem igazán jöhet szóba.) Kell, hogy legyen valami értelme, amivel a gyerek is azonosulni tud. Legyen az a legújabb lego, vagy éppen a legfrissebb divat szerinti baba, mindegy. A lényeg, hogy a gyerek vágyjon rá. No és persze az, hogy mindig mutassuk meg neki, hol tart éppen a gyűjtéssel. (A fele már megvan, már csak a harmada kell, stb. Ezt egy feltöltött befőttes üveggel is szemléltethetjük, vagy akár számegyenesen is, mindegy, a lényeg, hogy a gyerek lássa, érzékelje, mennyi az annyi.)
A másik ok, amiért ez így jó, az az, hogy ha a gyereké a pénz, akkor ő is kezeli (persze némi segítséggel tőlünk, hiszen nem biztos, hogy nagycsoportosként, elsősként már elboldogul a többezres nagyságrendekkel – ezért is kell a gyűjtés haladásának szemléltetése), mert így komoly agymunkára is késztetjük. Az ajándékpénz ugyanis elkölthető – másra is. Lehet, hogy a gyereknek célja van vele, de könnyen előfordulhat, hogy a suliba, oviba könyvek, kifestők, stb. érkeznek, és a gyerek elcsábul. Ilyenkor döntési helyzetbe kerül: vagy halad jó ütemben a nagy vágya pénzügyi fedezetének előteremtésében, vagy megveszi az új kedvencet, de akkor tolódik a nagy vágy megvalósulása. Ha jobban belegondolunk, ez a fajta mérlegelés, döntés meglehetősen komoly szellemi teljesítmény egy ekkora gyerektől. (Na persze anyu, apu is besegít azzal, hogy erre felhívja a gyerkőc figyelmét… De csak felhívja a figyelmét, és nem lebeszéli a szándékáról. Majd a gyerek eldönti. Ha övé a döntés, akkor övé a pénz is – de övé a felelősség is, neki kell viselnie a döntése, adott esetben a nagy cél halasztásának következményeit.)
Már szinte hallom a kérdést, ezért gyorsan meg is válaszolom: nem, nem kicsi ehhez a gyerek! A gyerekek hamar felnőnek a feladatokhoz – ehhez azonban az kell, hogy legyenek feladatok, elvárások, amelyekhez felnőhetnek. (Van rá példa a világban, hogy hatévesen Wales-ben egy kislány édességbolthálózatot működtet, ő tárgyal a beszállítókkal, és ő álmodta meg a boltok kinézetét, hogy hogyan kell foglalkozni a vevőkkel, stb. Ahogyan arra is van példa Törökországban, hogy a nyolcéves kisfiú vásárol nagyértékű irodaépületeket, hogy így segítsen az édesapjának, aki az ingatlancég tulajdonosa. És nem, ők sem csodagyerekek, csak a szüleik támogatták azt, hogy ne a gyerekekkel szemben támasztott általános elvárásoknak feleljenek csak meg. Szóval ha van elég elvárás, kihívást jelentő feladat, elég egyszerűen tudjuk elmagyarázni a lényeget, akkor a gyerekek nagyot képesek alkotni.)
Tehát a perselypénzzel három dolgot egészen biztosan meg tudunk már tanítani a gyereknek, ha jól használjuk:
1. célkitűzést és célmegvalósítást;
2. mérlegelést, döntést;
3. és azt, hogy szokás legyen a megtakarítás.
Mindez már csak azért is nagyon aktuális, mert nemsokára kezdődik az ajándékozási szezon (Mikulás, karácsony), amikor a gyerekek valószínűleg kapnak ajándékba pénzt. Nem árt, ha tudjuk, hogy már egy ilyen korú kisgyereknél is mihez kezdjünk ezzel, hogy a gyerek tanuljon is belőle.
Himer Csilla
http://eznemjatek.com
http://penzmesek.hu
Ha tetszettek a blogunkon olvasottak, látogass el weboldalunkra, vagy csatlakozz FB csoportunkhoz, ahol minden nap friss írásokkal és ajánlókkal várunk az EGÉSZség témájában: a táplálkozás, a testmozgás, az egészség megőrzés (mind a nyugati orvoslás, mind az alternatív medicina tükrében), lelkünk titkainak témájában, és minden egyéb, ami a gyerekek és a család szempontjából érdekes lehet.