A WHO, a La Leche Liga, a Szoptatásért Magyar Egyesület is az első félévben az igény szerinti és kizárólagos szoptatást javasolja, majd a szilárd ételek fokozatos bevezetése mellett az anyatej meghatározó maradjon az étrendben az első élet évben - mi is egyet értünk ezzel.
Először is pár szót arról, hogy mit is jelent valójában, pontosan az igény szerinti és kizárólagos szoptatás, mert sokszor hallani ennek félreértelmezését. Egy igény szerint és kizárólagosan szoptatott baba mellre kerülhet mindig, amikor jelzi, függetlenül attól, hogy 5 perce vagy 5 órája szopizott-e utoljára, valamint nincs korlátozva, hogy meddig tartson. Fontos, hogy a szopás iránti igényét ne fedje el az, hogy nyugtató cumit kap, hiszen ha cumival lesz megnyugtatva, akkor már nem az anyai mell jelenti számára a megnyugvást. (Erről bővebben a La Leche Liga Cumi-mellbimbó zavar című tájékoztatójában olvashatsz)
Miért is működik az igény szerinti szoptatás? Mi bizonyítja ezt a tényt?
- A tejtermelés a kereslet-kínálat elven működik, tehát, ha kisbabád többet van mellen, több inger éri azt, így több tej termelődik. Minél többször ürül a mell, annál több anyatej termelődik, míg beáll a megfelelő tejtermelés a baba szükségleteihez.
- Az anyatej hamar ürül a csecsemők gyomrából, hiszen könnyen emészthető, valamint a gyermek anyagcseréje is gyors, ez bizonyítja, hogy gyakori szopizásra van szükségük.
- Ha gyermeked mindig (legalább is az esetek döntő többségében) mellre kerülhet, amikor szeretne, válasz késznek éli meg a gondoskodásod, könnyebben felismeri saját szükségleteit, ami a későbbi személyiség fejlődésében is elengedhetetlen lesz- ezt számos kutatás is igazolta
- Az édesanya könnyebben felismeri gyermeke jelzéseit, nő az önbizalma, hiszen látja, érzi, hogy kisbabája kiegyensúlyozott, elégedett, boldog.
Újszülött korban általában 8-12 szopizás jellemző 24 óra alatt, de ennél több is lehet. Nem kell, hogy egyenletesen oszlanak el, reggel általában ritkábbak, estefelé sűrűsödnek. Ami az időtartamukat illeti, az is nagyon változatos, van úgy, hogy akár másfél óra hosszat is tart.
A baba 3-4 hónapos korára már az jellemző, hogy rövidebb ideig szopik, de gyakrabban akár 10-12 szopás is lehet 24 óra alatt (főleg éjszaka sűrűbbek). Ezt sok esetben az édesanya úgy értékelheti, hogy kevés a teje, pedig ez csak egy életkori sajátosság. Ez időben nyílik a gyermek a világ felé, sok mindent megfigyel, könnyen elterelhető a figyelme szopizásról, egy apró nesz, valaki bejön a szobába, stb., és már abba is hagyja, majd rövid időn belül újra visszakéreckedik. Egy igény szerint szoptató édesanya könnyebben kezelheti ennek az életkornak a sajátságait, csupán követnie kell gyermeke jelzéseit.
Korunk egyik legelismertebb gyermek pszihológusa, Ranschburg Jenő így ír az igény szerinti szoptatásról a Szülők nagy könyvében: "Hat hónapig nem is kell a babának más táplálék, csak anyatej! Sem vizet, sem kiegészítő táplálékot nem kell adnunk neki. Valaha - nem is olyan régen - arra tanították a kismamákat, hogy a babát szigorúan meghatározott időközönként - háromóránként- kell etetni. A legtöbb szülő gondosan igyekezett betartani ezeket a terminusokat: hiába sírt és cuppogott a gyerek, nem kapott enni, ha még "nem volt itt az ideje", és a három óra elteltével anyja álmából is felébresztette, mert enni kellett. Ez a merev, szigorú időbeosztást azzal indokolták, hogy a "gyereket kezdettől rendre kell szoktatni", meg kell tanulnia, hogy az étkezéseknek - többek között- meghatározott ideje van. Ma már - amennyire látom - túl vagyunk ezen az előítéleten, de el kell mondanom: ez a nevelési elv akkor sem volt szimpatikus nekem, amikor megpróbálták minden kismama lelkére kötni. A magam részéről azért nem rokonszenveztem ezzel a merev etetési renddel, mert akarva akaratlanul tárgynak nézte a gyereket (mindig a felnőtt tudja jobban, hogy a gyerek mikor éhes és mikor álmos; az fel sem merül, hogy a gyerek saját kívánságai, szükségletei tekintetbe vehetők), és ezenkívül gyakran tönkretette a gyerekben születése percétől működő biológiai órát, amely pontosan jelzi szükségleteit. Tehát ne felejtsük el: a túl merev etetési rend könnyen kiolthatja vagy bizonytalanná teheti a gyerek belső éhségjelzéseit (hiszen úgysem ettől függ mikor kap enni!), és helyükbe külső "áléhség" motívumok lépnek (például éppen azzal, hogy "evés idő van"). Ha ez megtörténik, akkor a gyerek a körülményektől függően könnyen rossz evővé vagy éppenséggel nagyétkűvé, túltápláltá válhat."
Ranschburg professzor leírja azt is, hogy a pszihológiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a a biológiai óra belülről fakadóan is létrehozza a rendet a gyermek étkezési szokásaiban, és azok a babák, akiket saját igényeik szerint tápláltak, - tehát mindig adtak nekik enni, amikor éhséget jeleztek, függetlenül attól, hogy mikor ettek utoljára- kezdetben általában jóval többször szopiznak, mint ahogy régen ajánlották a merev etetési rendek, de egy idő után spontán beáll magától is az étkezések ritmusa. Ráadásként az igény szerint szoptatott csecsemőknél jóval kevesebb evési-etetési probléma várható, mint akiket szigorú időrend szerint tápláltak.
Ha tetszettek a fent olvasottak, látogass el weboldalunkra, vagy csatlakozz FB csoportunkhoz, ahol minden nap friss írásokkal és ajánlókkal várunk
Rita
