A hétvégén indult Nemesvámoson a Veszprémi Waldorf Egyesület szervezésében egy nagyon jó programsorozat, a "Fenntartható élet (egyén-közösség-környezet)". Az első előadást Dr.Vekerdy Tamás gyermekpszichológus tartotta az Alternatív oktatás szerepe a jövő alakításában címmel. Petrával volt szerencsénk részt venni ezen a remek előadáson, aminek több okból is nagyon örültem: egyrészt már több könyvét olvastam és nagyon szimpatikus gondolatokat találtam bennük, amelyekkel nagyrészt egyet tudok érteni és nagyon kíváncsi voltam milyen lehet élőben is hallani, részt venni és hát mondhatom: nem csalódtam, sőt :-) Nemcsak nagyon jó dolgokat hallottam, de kitünő előadó is, akinek még humora is van. Másrészt mint kisgyerekes anyuka, lassan nálunk is aktuális lesz ez a kérdés, hogy milyen irányba tovább, ha óvódás korba kerül a fiatal úr. Ugyan Levi mégcsak másfél éves, de amilyen gyorsan eltelt az elmúlt másfélév, valószínűleg a kövtkező is ilyen lesz, és szeretném jól átgondolni, hogy mi lenne a legjobb irány. Én egyelőre még csak felületes ismeretekkel rendelkezem a Magyarországon alternatívnak tekintett Waldorf-pedagógiával kapcsolatban, de nyitott vagyok ez irányba. Szóval ez miatt is pont jól jött, hogy nyerhettünk egy kis betekintést ebbe a "Waldorf-világba". A mai nap ez lesz itt a téma nálunk is a blogon, igyekszem összefoglalni a hallottakat, elhozni ide is azokat a gondolatokat, amik a legjobban megragadtak bennem. Íme:
Az elején elhangzott egy motto, ahogy röviden meg lehetne fogalmazni a két oktatási rendszer üzenetét. Az alternatív, Waldorf irányzat ezt mondaná: "Legyél, aki vagy! Bontakoztasd ki a személyiségedet!" Célja a testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberek nevelése. A hagyományos módszerre inkább a "Legyél akivé én akarlak tenni!" hozzáállás a jellemző. Természetesen nagyon meghatározó maga a pedagógus személyisége - irányzattól függetlenül - a hagyományos iskolákban is vannak akik nem ezt az irányt képviselik, de ha az általános és a saját tapasztalatok is azt mutatják, azért ez a ritkább.
Igazából mit is jelent az alternatív? A hagyományostól eltérő ... Maga a Waldorf-módszer csak nálunk számít "új" iránynak, külföldön már több generáció óta működik nagy sikerrel. Említésre került például, hogy Németországban vannak olyan álláshirdetések nagyobb cégeknél is, ahol kifejezetten Waldorfos végzettségűeket keresnek. Hazai statisztikák még nem állnak rendelkezésre, de külföldi kutatások már történtek, amelyek nagyon jó eredményeket mutattak ki mind a továbbtanulás, mind a volt diákok elégedettsége terén. (Részletesen itt, a 11. pontban olvashatsz erről.)
Mindenkinek van saját, csak rá jellemző énje, indivíduma. Az alternatív módszerek ezt támogatják, és segítenek hogy a gyermek ezt ki tudja megfelelően bontakoztatni. Számomra nagyon szimpatikus, hogy a gyermekre, mind szellemi lényre tekintenek és fontosnak tartják támogatni a saját életútjának a megtalálásában.
Hangsúlyt kap a diferenciálás és az integrálás fontossága. Előbbi alatt azt értik, hogy minden gyermek más, és ezt ez az irányzat figyelembe veszi! Nem egymáshoz, hanem mindig önmagához mérten kell figyelni a változást! Ez nekem egy szintén nagyon szimpatikus gondolat!
Sok fajta intelliegencia létezik, mégis a hagyományos iskola rendszerre az a jellemző zömében, hogy csak az értelmi intelliegenciát vizsgálja, azon belül is nagyrészt a matematikai képességekre és a lexikális tudásra korlátozódik. A Waldorf jóval rugalmasabb ezen a téren (is), itt nemcsak a tudomány kap szerepet, hanem mellette ugyanolyan fontos a művészetek, a cselekvés, a kétkezi munka, az átélt érzelmek szerepe is. Kutatások is bizonyítják már, hogy nem korrelál az iskolában való beválás az életben való beválással. Sőőt... (Erről részletesen olvashatsz Dr. Vekerdy Tamás az Érzelmi biztonság című könyvében.) Szóba került egy másik kutatási eredmény is, ahol azt vizsgálták, hogy mennyire emlékszünk az iskolákban tanultakra az érettségi után: az eredmény 9% lett... (Bár nem is kell hozzá kutatási eremény, elég lehet csak feltenni magunknak a kérdést, hogy mi magunk mennyire emlékszünk, mit használunk a gyakorlati életben, mennyiben segíti a boldogulásunkat az a tudás, amit anno az iskolában használtunk.)
Irányzattól függetlenül a legfontosabb maga a pedagógus személyisége, hiszen azzal hatunk (mind tanárként, mint szülőként), akik vagyunk, magunkkal a lényünkkel, a cselekedeteinkkel. Ezért is nélkülözhetetlen a folyamatos önnevelés, és a megfelelő önismeret! Ezzel nagyon egyet tudok érteni! "Mi nem az életre készülünk, hanem élünk!" - olvasható az egyik alternatív gimnázium jelmondataként - ez is nagyon találó szerintem.
Fontosnak tartják az élmény központú pedagógiát, mert úgy vallják, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás.
Szó esett a gyerekek elemi szükségleteiről is, amelyek közt az alábbiak kerültek említésre:
- mozgás
- szabad játék
- minden nap, rendszeresen hallott mese (a legjobb a fejből mesélés).
Az óvódás korban a "legfejlesztőbb" tevékenység a szabad játék. Szóba került a televízió káros hatása, ami testileg és lelkileg is leblokkolja a gyermekeket és gátolja a kreativitás, a belső képalkotás kifejlődését.
Nem az a lényeg, hogy a gyerek bemagoljon egy nagy anyagot, amit utána szépen el is fog felejteni, hanem az életre tanít: tanuld meg mit hol találsz, meg kell tanulni utána járni, együtt dolgozni másokkal. Ami nekem még nagyon szimpatikus, az a "van mindenre időnk" hozzáállás: együtt lenni, beszélni, megbeszélni a dolgokat.
Szóba került az előadáson az is, hogy mit tegyünk akkor, ha nincs alternatíva - vagy úgy döntünk, hogy a hagyományos iskola a legjobb a gyermekünknek. Mit tehet a szülő? A legfontosabb a nyugodt családi háttér megteremtése, hogy ki tudjuk alakítani a gyermekben az érzelmi biztonságot. Tudja, hogy szeretem és hogy elfogadom, és hogy mindig bizalommal fordulhat hozzám.
Nekem nagyon szimpatikusak a fent elhangzott gondolatok. Belőlem tuti nagyon jó Waldorfos diák lett volna, és kicsit el is játszottam a "mi lett volna, ha..." gondolattal - az én lelkületemhez ez sokkal közelebb áll. A múlton persze kár agonizálni, de szerencsére most a fiamnál megvan a választási lehetőség, hogy melyik irányba induljunk. Jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy mindez amit eddig hallottam szép és jó, de azért igyekszem majd közelebbről is utána járni, hogy élőben hogy mennek a dolgok. Ami szintén nagyon szimpatikus, hogy a veszprémi Waldorf óvódában van lehetőség arra, hogy a gyermek két éves korától havonta bejárni a baba-mama csoportba, ahol megismerkedhetünk az óvónénikkel és kis betekintést nyerhetünk az ovi életébe. Mi biztos ki fogjuk próbálni. Vannak azért bennem kételyek is, de igyekszem mindennek utánajárni, hogy a legjobb döntést hozhassuk. Akinek szintén felkeltette az érdeklődését a téma, ajánlom figyelmetekbe az alábbi írásokat, amikből még nagyon sok mindent megtudhattok:
Kérdések és válaszok a Waldorf iskoláról
Alternatív pedagógia - a Waldorf módszer ( fenti kép forrása ugyanez)
Ha van esetleg valamelyikőtöknek saját tapasztalata, szívesen vesszük, ha megosztjátok velünk! :-)
Mariann
