2014 szeptember 14-én lefutottam az első félmaratonomat. Számomra hatalmas ez a teljesítmény, tekintve, hogy januárban kezdtem el futni.
Januárban az induláskor tűztem ki magam elé ezt a célt. Cél nélkül ugyanis, nem indultam volna el nap, mint nap futni. Otthon maradtam volna, ha hideg van, ha esik a hó, ha esik az eső, ha csak egyszerűen nem lett volna kedvem futóruhát húzni. Így viszont „muszáj” volt kimozdulnom.
A táv leküzdése szintidőn belül sikerült, amit elsősorban szerettem volna elérni. Végig futottam, nem volt bele gyaloglás.
A sok edzésen kívül mi segített még?
- Egy fantasztikus közösség, a futók közössége! Ismeretlen kiabáltak, drukkoltak, szurkoltak nekem, amíg a pályán voltam.
- Segített a gyönyörű környezet, hiszen Budapest legszebb részeit érintette a verseny.
- Segítettek a szervezők, a szuper frissítőállomásokkal, a biztonsággal, hogy ne kerüljön autó, jármű a pályára.
Kaptam néhány fontos tanácsot is, amire végig odafigyeltem:
- Az időjárásnak megfelelően öltözködjek: sildes sapka, esőben és napsütésben is jól jön.
- Törekedjek az egyenletes tempójú futásra. Sajnos a vége felé ez nem sikerült, lelassultam a tervezett tempóhoz képest.
- Minden frissítőállomáson frissítsek: főleg vizet és banánt vettem magamhoz, de szőlőcukor és izotóniás ital is rendelkezésre állt.
- Ha nem megy a futás, lassítani kell, esetleg gyalogolni egy kicsit.
- Ha 15 km-ig nincs probléma, 18 után jöhet a hajrá.Na, én itt fáradtam el, és a hajrá elmaradt.
- A célba érkezés után nyújtani kell! Sajnos nekem a hazaindulás miatt nem volt időm minden testtájékom nyújtására, ezt izomlázzal hálálta meg a testem, másnapra jobb lett azért egy laza átmozgató kocogás után.
Leírhatatlan érzés, amikor a befutó után a nyakamba akasztották az emlékérmet, amikor ugyan olyan lelkesedéssel fotóznak le célba érkezéskor, mint az első befutót. Itt minden teljesítőnek jár az őszinte gratuláció, akár hányadiknak is érkezik be, itt nincs ciki időeredmény!
Meghatódtam, amikor eszembe jutott, ezzel zárom a gyermekeimmel otthon töltött időszakot, hiszen másnap megkezdtem a munkát. Azt éreztem, hogy ha igazán akarom, bármi menni fog, saját erőből és elhatározásból!
Amit biztosan tudok, már most, hogy lesz ismétlés, és akkor biztosan javítani fogok a mostani időeredményen! De ez az első, mindig az igazi és legemlékezetesebb marad!
Eszter
