Néhány hete figyeltem fel egy pályázatra, melyet a Dúla blog hirdetett meg. A téma az anyává válás folyamata volt. Gondoltam egyet, és pár szóban, mondatban megírtam a saját történetemet. A pályázatom Fortunának hála megnyerte a fődíjat, egy ecoBaby hintát. Olvassátok szeretettel ezt a pár sort tőlem:

Anyává válok?

Elméletben anya lettem tizenévesen. Akkor gondoltam rá először, hogy, milyen jó is lesz majd egyszer anyukának lenni.

De mikor lett ez valóság? Sok-sok év múlva vált valóra tinédzser kori álmom, a nagycsalád. Hosszú volt az út, mire anyává értem és a folyamat még most is tart. Talán igazán az első baba elvesztésekor fordult komolyra a dolog. Több sikertelen próbálkozás után gondoltuk végig miért is szeretnénk gyereket. Kellett ezt tudni kimondani, hogy valósággá váljon. Legyen valaki, aki emlékezni fog ránk, akinek megmutathatunk mindent, amit ismerünk, és aki által mi is tanulunk.

Kislányunk egy csütörtöki hajnalon született, először pár percre kaptam a kezembe, majd másfél napig nem láthattuk. Valójában még nem volt a mi a kislányunk. Csak péntek délután lett a miénk örökre.
Kellett a 6 hét, hogy megszokjam, dolgozó nőből, otthon lévő anyuka lettem. Feladatnak éreztem az első hetekben az ellátását, gondozását, ismeretlen volt nekem a terep. Olyan sokáig vártam, hogy megtörténjen, hogy amikor itt volt, elsőre a nehézségek jöttek szembe. De belerázódtunk és pár hét után, teljes értékű anyukának éreztem magam. Olyan érzések szabadultak fel bennem, amiken magam is meglepődtem. Nem volt hormonális változás, mégis olyan elemi erővel szerettem, mint még addig senkit! A mai napig rácsodálkozok erre a gyönyörű kislányra, aki olyan sokat ad nekem!

Később, 3 év múlva ajándékként mégis megkaptam a szülés csodáját. Őket is ugyan úgy szeretem, mégis más, hiszen volt időm felkészülni rájuk. Mégis az az első pillanat, amikor a kislányunk igazán a részünk lett, jelenti számomra az anyaság igazi kezdetét.

Eszter